Meseterek megálmodója


Tudatosan csak az 1860-as években merült fel az az igény, hogy kimondottan a gyerekek egészséges fejlődése szempontjából hozzanak létre szabadtéri, jól végiggondolt tereket, ahol a gyerekek szabadon mozoghatnak, levegőn és szép környezetben lehetnek.

Első szorgalmazója a lipcsei Schreiber doktor volt, aki egészen komoly mozgalmat szervezett a gyerekek ilyen módon történő időtöltése céljából. Budapesten Bárczy István polgármester vállalta fel az új irányt, s vette bele a költségvetésbe 13 játszótér megépítését, ám a háború közbeszólt, s a tervezett helyekből csupán három valósult meg. A két világháború között és ’46 után a játszóterek gomba mód szaporodtak – talán azért is, hogy a rettenetes évek után a rendkívül nehéz sorsú, traumatizált gyerekeknek egy kis örömet csempésszenek az életükbe. Ezeken a játszótereken az acélból készült hinták, csúszdák, libikókák fényévnyire voltak a biztonságos játékszer fogalmától. Aztán a ’80- as évektől erősen alábbhagyott az építkezési kedv, már csak a régi „szoci”, lepusztult játszóterek maradtak, amelyek szép lassan tényleg életveszélyessé váltak. Néhány évtizedes csend, valamint mindenféle szabvány és rendelet elfogadása után elkezdtek épülni a „gumipadlós”, műanyag játszóterek, amelyek, bár sablonosak, mégis, hívogatóbbak, mint régebbi változataik. Velük párhuzamosan kapnak egyre nagyobb teret a tematikus játszóterek, amelyek kerettörténetre felfűzve alkotják meg az önmagán túlmutató játszóeszközöket, így formálva a gyerekek szellemét és lelkét (is) a mozgás öröme mellett. Ennek az iránynak az egyik jeles képviselője Kő Boldizsár.



A teljes cikk az előfizetőinknek érhető el.
Ha Ön már rendelkezik előfizetéssel a megtekintéshez kérjük, jelentkezzen be.
Szeretne előfizetni? Itt megteheti.