Asztalosipari szerelvények a két világháború között - 2. rész

A Magyar Asztalos májusi számában mutattam be az 1935-ben megjelent Ligeti szerelvénykatalógust. A Trianon utáni időszak gazdasági és politikai változásai teljesen átalakították a magyar asztalosság hátterét, működését.

Az első világháború előtt az asztalosüzemek kivételével gyakorlatilag nagyon kevés gép működött a faiparban. Az asztalosműhelyekben jól képzett asztalosok kéziszerszámokkal végeztek szinte minden munkát. A bútorok, ajtók, ablakok működéséhez szükséges szeget, zárat, kilincset, fogantyút, görgőt és sok más egyéb szerelvényt jórészt osztrák, német, angol vagy francia és csak kisebb részben magyar gyártók szállították be.


A katalógus címlapja

A ’20-as években ennek a szegmensnek szinte minden területén kialakult a magyar gyártói, beszállítói háttere és csak töredéke maradt a külföldieknek. Az ipart érintő másik alapvető változást az jelentette, hogy az évtized közepére – a gazdasági rendszer konszolidálására – megindult a nagyobb, majd később a kisebb asztalosműhelyek ipari gépekkel való ellátása. A ’20-as évek második felében már számos magyar öntöde és gépgyár gyártotta a többnyire nyugati mintát követő faipari gépeket.


Különféle ablakvasalatok

A pozitív irányú gazdasági fejlődést szakította meg az 1929–32 közötti világválság, de ezt követően a növekedés tendenciája folytatódott. A fajlagosan egyre olcsóbbá váló villanymotor hajtotta gépek, a technológiák fejlődése, a korszerű alapanyagok (rétegelt lemez, lécbetétes bútorlap, majd a faforgácslap) használatának előtérbe kerülése növelte a gyártott bútorok mennyiségét.


Modern sárgaréz kilincsek

A divat változása és a legújabb szintetikus alapanyagok megjelenése szinte alapjaiban változtatta meg a második világháborút megelőző időszak bútorgyártását és az ehhez mindenben szorosan kapcsolódó vasalat gyártását is.

Ennek az időszaknak az egyik legjelentősebb szerszám- és vasalatkereskedője Kis Vilmos. Az 1902-ben alapított asztaloskellék vasáruraktár átélt nagy történelmi, politikai és gazdasági válságokat. Közben olyan mértékben tudott alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, hogy sok száz hasonló pro llal foglalkozó cég csődbe jutása ellenében nemcsak, hogy talpon maradt, de még fejlődni is tudott.


Speciális bútorpántok

Az 1937-ben (a katalógus kiadási évében) 35 éves vállalkozás abban az évben már a 42. katalógusát adta ki. Külön katalógusok jelentek meg az asztalosok, ácsok, bognárok szerszámairól és külön speciális katalógusok a kellékek, vasalatok témakörében. A rendkívül informatív árjegyzék mindössze két évvel a második világháborút megelőzően készült, így részben a sorok között, részben konkrét információként sok történelmi korjellemzőt találunk.

  • A német hatás megerősödését mutatja, hogy a katalógus ismét kétnyelvű: magyar és német.
  • Az eladási feltételek között első helyen szerepel a készpénzfizetés, illetve az utánvét, arany pengőben értelmezve.
  • A szállítás közbeni esetleges sérülések a vevő veszélyére történnek.
  • A korszak felpörgetett (háborús előkészületi) gazdaságára jellemzően az alábbi tájékoztatás szerepel a katalógus elején: „Tekintettel az állandóan hullámzó árakra, különösen a sárgaréz árának folyamatos ingadozására, számolni kell a gyakori árváltozással.”


Ebben a korban különlegességnek számító színes nyomatú ókhúzók

A katalógus egyébként a korszerű nyomdatechnikát ötvözi a hagyományos gra kai világgal. Az ábrák (több száz) rendkívül precíz, részletes kőnyomatos technikájúak. Pedig ekkor a fotók grafikai-nyomdatechnikai raszterbontása már létezett.

Ugyanakkor ebben az időben még rendkívül ritka a színes nyomat, és a kiadvány közepén a „Műszaru" (celluloid és egyéb műanyag) bútorveretek bemutatásánál már az új technológiákat találjuk. Soha korábban ilyen gazdag vasalatkollekciót nem mutattak be.


Előgyártott faragott bútoralkatrészek

Az 1700-nál több főtétel még méretek szerint tovább bontható. Ezek a vasalatok gyakorlatilag az asztalosság minden területét lefedik. A katalógus felépítése hasonló a korábban bemutatott Ligeti Henrik-féle árjegyzékhez. Az első egység főleg az épületasztalosok, ajtó- és ablakgyártók, lépcsőkészítők szerelvényeit tartalmazza:

  • jól bevált hagyományos és korszerű pántok,
  • kapcsok, horgok, sarokvasak,
  • csappantyúk, félfordítók, ütközők,
  • zárak, kilincsek,
  • biztonsági berendezések,
  • levélládák, szekrények, kitekintő
  • fémablakok.


Előgyártott faragott bútoralkatrészek

A második egység a bútorgyártók szerelvényeit, vasalatait mutatja be:

  • rendkívül sokféle zárszerkezet kulccsal,
  • több tucat önálló kulcs,
  • csappantyúk,
  • pántok,
  • ágyvasalások,
  • görgők, kerekek, csúszkák,
  • sínek, vezetékek,
  • fogantyúk (kiemelkedő és süllyesztett),
  • húzógombok, ütközők,
  • kulcscímek, kulcspajzsok,
  • ruha- és kalaphorgok, esernyőtartók.


Általános és speciális szerszámok a hátsó borítón

Kis Vilmos a kor igényeihez mérten nagyon sokféle faragott és esztergált bútordíszítő elemet és alkatrészt kínált, amelyekből egy egyszerű asztalosműhely is tudott látványos, faragott elemekből összeállított bútort gyártani. A második világháborút megelőző években megjelent árjegyzék jelzi, hogy milyen mérhetetlenül fejlett, korszerű, látványos, praktikus volt ez a kicsi szegmense a kor iparának. A szolgáltató igyekezett maximálisan kiszolgálni a gyártókat. A leglátványosabb szerelvényekkel igyekeztek minden megrendelőt „nagypolgári” igénnyel kielégíteni.

Különösen értékes ez a kortörténeti dokumentum a háború alatti mélypont és a háborút követő, egészen más esztétikai és funkcionális igények ismeretében.

Nagy kár, hogy ilyen szerelvénykatalógusból még a gyűjtő körében is alig akad egy-egy példány.


Kapcsolódó dokumentum:


2-resz-asztalosipari-szerelvenyek-a-ket-vilaghaboru-koezoett


Tetszett a cikk?