Elhatárol és magába zár


Egy kép keret nélkül olyan, mint a ház tető nélkül, vagy az ablak üveg nélkül. A keret a képet erősíti, azt kiegészíti vagy visszafogottan teszi hangsúlyossá. A keret profilja, színezése, sőt a kép mérete is jelentősen meghatározó tud lenni. Ezért ajánlott megfontoltan dönteni a tekintetben, hogy a kiválasztott kép, annak kerete és a helyiség berendezése kellő összhangban legyen – mondja Tenk Dániel képkeretező. Nála jártam és próbálom visszaadni azt a lelkesedést, amivel a szakmájáról beszélt.

Nagyon valószínű, hogy a képkeretek elődjei már az ókorban vagy a kora középkorban (kapuk keretei, ajtóbetétek, ablakok bélésfalai és oszlopfők) megvoltak. A képkeret és ezáltal a kép is, mint tetszőleges, privát helyiségek mobil berendezési tárgya, minden bizonnyal ismeretlen volt az akkori ember számára. A középkori helyiségeket falfestmények, falburkolatok és textilkárpitok díszítették. A képkeret használatával vált ismertté az újkor embere számára az „elmozdítható kép”. Így a festőművészek most már saját műtermükben tudták elkészíteni „állványképeiket”. Ebből az időből származhattak az első képkeretek, vagyis a középkorban alakulhatott ki a képkeretezés mestersége.

HARMÓNIA
A képkeretezőnek jó esztétikai érzékkel kell rendelkeznie. A műalkotás számára sem közömbös, hogy milyen keret öleli körbe. Abban az esetben, ha a keret teljesen harmonizál a képpel, akkor új környezetbe is jól beilleszthető. A keretezésnek ezen kívül még egy nagyon fontos funkciója van, mégpedig az alkotás védelme a por, a nedvesség, zsír vagy más szennyeződés ellen.



A teljes cikk az előfizetőinknek érhető el.
Ha Ön már rendelkezik előfizetéssel a megtekintéshez kérjük, jelentkezzen be.
Szeretne előfizetni? Itt megteheti.