Viaszok

A környezettudatos szemléletmód világszerte óhajtott elvárás a mai ipari gyártástechnológiáktól. Ez beruházásokkal, fejlesztésekkel, költségekkel jár. Ez a rossz hír. A jó viszont az, hogy a kivitelezési folyamatokat sokszor nagyon egyszerű elvárásokkal (a megfelelő természetes összetételű termék használata mellett) is meg tudjuk oldani. Ehhez egy kiváló példa a fából készült felületek (pl. fa bútorfrontok és korpuszok, munkalapok, fa és parafa burkolatok) felületkezelése.

Cikksorozatunk ennek a témának jár utána. Az első részben a levegőre száradó olajokról esett szó, most a viaszoknak járunk utána.

A viaszokat az alábbi szempontok szerint különböztetjük meg

Állati eredetűek:

• méhviasz,
• pun viasz.

Növényi eredetűek:

• karnauba viasz,
• japán viasz.

Ásványi eredetű:

• paraffin.

Méhviasz

A méhviaszt a méhek a lépek építésénél használják, melyet saját váladékaikból állítanak elő. Ez az anyag nagyon rugalmas és tökéletes vízlepergető hatással rendelkezik. 60 ℃-on megolvad, napon kifakul, terpentin olajban oldódik.
Ennek köszönhetően jól alkalmazható természetes építő- és dekorációs anyagok (fa, parafa, máz nélküli kerámia stb.) nedvesség és szennyeződés elleni védelmére.

Annak érdekében, hogy tökéletes felületi védelmet lehessen elérni, a méhviaszos kezeléshez előzetes alapozó olajozás illetve igény szerinti színezés szükséges.

Mire használható a méhviasz?

A természetes felületkezelő anyagok minden nyers fafelületre felhordhatók, kültérben ill. beltérben is.

Beltéri felhasználás: bármilyen típusú fabútorzat, fa nyílászárók (ablakok, beltéri-, kültéri ajtók), fa lépcsőlapok, korlátok, hajópadlók, parketták fa tartószerkezetek kezelésére.
Továbbá parafa felületek, úgymint: padló- és falburkoló lapok, tapéták, ipari tekercsek, hő- és hangszigetelő lapok stb.kezelésére.

Kültéri felhasználás: kerti bútorok, fa padlózatok, építési és egyéb faszerkezetek kezelésére. Itt különösen fontos az alapozó olajozás, akár több rétegben is.

Pun viasz

A pun viasz egy kenőcs állagú méhviasz szappan.

A megolvasztott, tisztított, kifehérített méhviaszt kálilúggal elszappanosítják, így részben vízoldhatóvá válik, ami megkönnyíti a viasz felkenését.

 Tulajdonságai:

• sűrű kenőcsállagú;
• szagtalan;
• szerves oldószereket nem tartalmaz;
• polírozás után selymes vagy magas fényű;
• szennyeződés-lepergető;
• antisztatikus;
• diffúzióképes.

Karnaubaviasz

A karnaubaviaszt a karnauba, más néven kopernikusz pálma (Copernica cerifera Mart.) leveleit védő természetes viaszrétegből nyerik. A legértékesebb és legfontosabb növényi eredetű viasz. Előállítása fáradtságos, munkaigényes folyamat: a viaszt a száraz évszakban nyerik, úgy, hogy két havonta minden fáról 6-8 idősebb alsó levelet levágnak és a száradásnak indult, zsugorodó levélről, a fellazult viaszréteget veregetéssel, kaparással, vagy kefével ledörzsölik. Az így nyert viaszlapkákat vízben főzve tisztítják: a szennyeződések leülnek a főzőedény fenekére, míg a víz tetején úszó tiszta viaszt lefölözik, majd fizikailag, kallófölddel halványítják.

A tisztított karnaubaviasz szagtalan, szemcse, lapka vagy tömb formában kerül forgalomba. A tiszta, jó minőségű viasz színe világossárga. A sötétebb sárgászöld, szürkés szín rosszabb minőségűnek számítanak. Egy pálmafa egy évben mindössze 150-180 g viaszt ad, 100 g levélről mindössze 5 g viasz nyerhető, ami elég rossz kihozatal. Ma a vezető gyártók közé tartózó brazil Pontes vállalat évente mégis 70-100 tonna karnaubaviaszt termel évente, ami kb. 600 ezer fa termése. A karnaubaviasz a természetes felületkezelő anyagok fontos növényi eredetű kötőanyaga. Önmagában nagyon kemény, fényes bevonatot ad, ezért és magasabb ára miatt elsősorban lágyabb viaszok – pl. méhviasz - mechanikai tulajdonságainak javítására használják.

Japán viasz

A Japánban és Kínában őshonos Rhus succedanea ecetfa terméséből hőpréseléssel vagy vegyi eljárásban, oldószerekkel kioldva nyert halványsárga, vízoldhatatlan viasz, pontosabban az ecetfa terméséből készített lakk gyártása során előálló melléktermék, nem valódi viasz, hanem 10-15% palmitint, sztearint és oleint, valamint 1%-nyi japán savat tartalmazó zsír. Gyakran lapos korongok, vagy tömbök formájában hozzák forgalomba.. Főként a gyertyagyártásban, a felületkezelő anyagok gyártásában, vagy padlóviaszként hasznosítanak. 53°C-on megolvad.

Forrás: Csiha Csilla egyetemi docens „Környezetbarát felületkezelő anyagok a faiparban” című előadás

Tetszett a cikk?