A szórástechnika előzménye és kezdete

A bútorok fényezése hagyományosan hosszadalmas, nehéz és kényes művelet. Máig őszinte tisztelet lengi körül a politúrozást szakmánkon belül, és a közönség részéről is. Ez kétségkívül az asztalostudás egyik csúcsa. 

A bútorkészítés befejező művelete valószínűleg a kezdetektől fogva a bútor simává tett, faragott, gyalult, simított felületének valamilyen fényezése volt – száraz dörzsöléssel, olajjal, viasszal stb. A politúrozás ezekhez képest fiatal! Ismertek korábbi próbálkozások: fényezés különböző gyantákkal, száradó olajokkal és ezek keverékeivel – gyantár, gyintár –, de az igazi megoldást a sellak megjelenése és alkalmazása hozta el. A távol-keleti gyarmatokról származó, egy pajzstetűféle váladékából gyűjtött, tisztított sellak szeszes oldata minden korábbi megoldásnál jobbnak bizonyult.

1. ábra: Hirdetés, 1929

Az első receptek Angliában születtek a XVIII. században, majd onnan átvéve a franciák dolgozták ki az itthoni mestereink által is használt politúrt. Elterjedése a XVIII–XIX. század fordulójára tehető. Általános és nagy volt az új fényezési mód sikere! Bizonyítja ezt, hogy a megrendelők egy-két generáció alatt rendre átfényeztették „régi” – barokk, rokokó, klasszicista – bútoraikat is. Ezért gondolják gyakran, hogy a technika sokkal régebbi.

Az aránytalanul sok időt kívánó munka a műhelyekben folyamatosan a türelem határait feszegette, de mivel más megoldás nem volt, az asztalosok végül tudomásul vették, és megtanulták. Hamarosan eljött azonban az idő, amikor kényszerítővé vált valami új - egyszerűbb, gyorsabb, olcsóbb – módszer kitalálása, alkalmazása. Michael Thonet kidolgozta a tömörfa hajlításának technológiáját (1830–50), és öt fiával együtt, másfél generációval előzve meg a sorozatgyártás elindításában annyiszor hivatkozott autógyártást, gyári termelésbe, sorozatgyártásba kezdett (1860–70).

2. ábra: Hosszú csövű pisztolyok és alkalmazásuk, 1947

Egyre fontosabb lett a gyártmányra fordított idő ára! A technológiai sor lüktetésébe már nem fért bele a hagyományos kárpitozás, de nem fért bele a politúrozás sem! Az oly sok ötletes, elegáns, zseniális újítás között – amit a Thonet család és később a többi hajlított bútort gyártó kidolgozott – a gyors, olcsó, tartós és jó fényezést sokáig senkinek sem sikerült megoldania. Máig bizonyítja ezt a régi bútordarabok sora, amikről körömmel lepattintható a régi fénymáz, vagy az egész bútort vastag, ragacsos, feketésen sötét glazúr borítja.

Az, amit a használat és az eltelt évtizedek mocskának vélhetnénk, az bizony nem más, mint a sokadik sikertelen fénymázak egyike, amit valaha rákentek, ami egészen sosem keményedett meg, de a port száz éve megfogja, és lemoshatatlanul magához ragasztja. Ugyanezekkel találkozhatunk a kor többi olcsó bútorán – székek, karosszékek, kanapék, asztalok, szekrények, sublódok stb. (Ezek a mázak viszont a másfelől stabil, ép bútorról elég könnyen letisztíthatók, és a bútor a legjobb értelemben meg-, vagy felújítható.)

3. ábra: Fújókabin, szóróberendezéssel, 1947

A megoldás hamarabb jött, mint gondolnánk, de az új módszert már az autógyártás és a hasonló rokon feladatok lendítették föl, a bútoripar mellékessé vált. „Lakkozás (fényezés, régi szóval gyantározni), az a mívelet, amidőn fát, fémet, bronzot, esetleg szövetet is áttetsző vagy nem áttetsző ú. n. fénymázzal (lakkal) bevonunk egyrészt védés, másrészt díszítés céljából… A lakkozás anyagai lehetnek különböző fákból származó gyantaféléknek, esetleg ásványi anyagnak (aszfalt) valamely többé vagy kevésbé illó, vagy gyantásodó oldószerben (lenolaj, terpentinolaj stb.) való oldatai.

Ma már mesterséges gyártmányú anyagokból is készítenek (celluloid, stb.) lakkot… Finom fölületet úgy kapunk, ha a lakkot többszörösen fölrakjuk és közben csiszolunk. Vannak lakkok, amelyek magasabb hőmérséklet (kb. 150 Cº) mellett megömlenek. A lakkozásnak ez az eljárása t.képen fémtárgyak lakkozásánál talál alkalmazást. – A permetezéssel való lakkozás lényege az, hogy folyadékokat 2-5 légkör! levegőnyomással a folyadék-elporlasztók elvén szerkesztett készülékek segítségével a lakkozandó felületre ráfújnak.

4. ábra: Meleg lakkszóró készülék elvi felépítése:  B. tank, keverővel; C. pumpa; D. vízzel melegített tartály; Y. a szórópisztoly csöve; X. a fölösleges lakkot visszavezető cső; F. a meleg vizet keringető pumpa; A. hőmérsékletszabályozás

Ezt a készüléket Amerikában bőrlakkozásra is használják, de festésre és általában mindazokban az esetekben alkalmazható, valahányszor felületeket folyós lakkal, festékoldatokkal és más efféle folyadékokkal akarunk bevonni.” (Révai lexikon 12. k. 1915) Korai volna azonban hurrázni, mert a „lakkfújás”, ígéretes volta ellenére, a bútorkészítésben nehezen és elég lassan tudta csak kivívni a helyét. Szaklapjaink akkor már régóta voltak, így az eseményeket nyomon tudjuk követni.

A festékszóró berendezés alkalmazása a műbútoriparban c. egy német szaklapból átvett cikk (1929) elég alaposan tájékoztat. „…A szóró eljárás előfeltétele volt… a nitrocellulózelakkok feltalálása, amely Amerikából kiindulva az egész világot meghódította. A gyorsan száradó nitrolakk az egész fényező eljárást forradalmasította és ezek már hazai gyárakban is kifogástalan minőségben készülnek. Az egységes, sima felület, mely hajlításra sem repedezik, csakis szóróeljárással érhető el. A… lakkszórás… sűrített levegővel történik, amely a festékszóró pisztolyra felszerelt edényből kifolyó lakkot… a pisztolyon keresztül elporlasztja és finoman a lakkozandó felületre lövi. A legegyszerűbb ilyen berendezés áll egy sűrített levegő palackból, melyeket készen megtöltve gyárak szállítanak, és egy szórópisztolyból. Ezen felszereléssel… kisebb munkálatokat minden további nélkül el lehet végezni.

5. ábra: A Pfund-féle keménységvizsgáló berendezés sematikus rajza

Egy fényezőműhely részére… azonban… sok préselt levegő szükséges… Egyetlen pisztoly rengeteg munkát tud elvégezni úgy, hogy a hazai viszonyokra vonatkoztatva a műbútor- és fényező üzemek 95 százalékánál egy egészen kis berendezés nagyon jól megfelel. Ez áll: egy légkompresszor, egy villanymotor, egy légtartály és egy pisztolyból, a hozzá való vezetékcsövekből.

A festékszóró eljárásnak a műbútoriparban való alkalmazása magával hozza a nitrocellulóze-lakkok felhasználását a sellakpolitur helyett. Ezek a lakkok azzal a tulajdonsággal bírnak, hogy a levegőn egy-két óra alatt ragadás nélkül keményre száradnak. A felület kellemes sima fogású, víznek, hőnek, levegő behatásának, valamint olaj, spiritusz, lúgos víz és egyéb vegyibehatásoknak rendkívül ellenálló… simára és szép fényesre csiszolható, minélfogva különösen hivatva van a műbútoriparban a sellakpolitur helyettesítésére…

A cellulózéből lakk céljára nitrálás által nyernek alkalmas anyagot, ami salétromsav és kénsav együttes behatása által jön létre. Ennek a bonyolult eljárásnak befejezése után az így nyert nitrocellulózét különféle éterek és oldószerek keverékében feloldják… A nitrocellulóze-lakkal való munkához a lakkon és a hígítón kívül egyéb segédanyagok is szükségesek, mint: pórustömítő, vízhatlan csiszolópapír, csiszolópaszta, polírvíz.” (1. ábra).

A siker tehát a küszöbön toporgott, ám még mindig elmaradt. Szaklapunkban az okokról is olvashatunk, az Újszerű politurozási eljárás nitrocelluloze lakkokkal a bútoriparban c. cikkben (1934): „Köztudomású, hogy a bútoroknak nitrocellulóze lakkokkal történő lakkozására a kísérletezések hosszú évek óta folynak, anélkül, hogy a sellakk politúrozással szemben ezen kísérletek megfelelő eredménnyel jártak volna… ha eredményről beszélhetünk, úgy ez… a rádiószekrények és fa tömegcikkek lakkozásánál észlelhető.Nézzük, mire vezethető vissza, s mely okok játszottak közre abban, hogy a bútoriparban a nitrocellulóze eljárás nem vert gyökeret?

6. ábra: Hirdetés, 1947

1. A sellakpoliturozás által nyert meleg fényt a lakkgyárak eddig lakkozva tudták kihozni. A nitrocelluloze lakkozás üvegszerű fényével kartársaink megbarátkozni nem tudtak…

2. A sellakpoliturozás által elérhető igen magas fényt nitrocelluloze lakkozással csak úgy érhették el, ha a lakkot legalább háromszor vitték fel a felületre, s utána a felületet simára és fényesre pasztázták. Pasztázni tehát csak gyakorlott szakmunkással lehetett, s mivel ilyen… nem mindig volt kapható, viszont politurozni minden asztalos tud, nem csoda, ha… kartársaink a… lakkozástól idegenkedtek. Ha még megemlítjük, hogy a túlcsiszolt, átkopott lakkfelületek kijavítása nemcsak körülményes, hanem költséges mulatság is,… úgy véljük, hogy a pasztázással járó nehézségeket kellőképpen ecseteltük.

3. Igen befolyásolta kartársaink idegenkedését még az is, hogy a szállítás közben megsérült felületeket a rendeltetési helyeken kijavítani nem tudták, s nitrocelluloze lakkfelületre rápoliturozni nem lehetett. Hogy ez vidékre, vagy külföldre eladott bútoroknál mit jelentett, erről talán felesleges bővebben beszélnünk.

4. Ha a nitrocelluloze lakkozás időben tényleg jelentékeny megtakarítást is jelentett (mert hiszen pl. a nitrocelluloze eljárással egy szoba bútort, melynek sellakpoliturozása jó munka esetén 6-8 hét; tényleg 4 nap alatt fejeztek be) összkalkulációban mégsem mutatott oly nagy különbözetet a lakkozás javára, amely kartársainkat a fenti pontok alatt körülírt hátrányokért rekompenzálta volna, s így… ezen új eljárás népszerűsége elmaradt.

Végre sikerült egyik lakkgyárunknak… oly… eljárást kihoznia, amely ezen… hibákat új eljárásával teljesen kiküszöbölte…

Ezen új eljárás előnyei:

1. A lakkozási költségek lényeges csökkentése.

2. A lakkozás könnyűszerrel történő elvégzése, olyannyira, hogy szakmunkásokat nem igényel.

3. Az elérendő felület tökéletessége… melegsége… mondhatnók teljesen egyenértékű a sellakpoliturozással.

4. Az így nyert felület nem szárad be, fénye nem megy vissza, olajkiütései nincsenek és sellakkal a megsértett felület kijavítható.

5. A pasztázás teljes kiküszöbölése. Mint értesültünk, az Ipari lakkok gyára rt… székházunkban… bemutató előadást óhajt rendezni…” A gyártók tehát mindent elkövettek az eredményes fejlesztésért és a népszerűsítésért. A fenntartások indokolt voltát, az eljárás kidolgozatlanságát jelzi, hogy a két háború között megjelent szakkönyveink a lakkszórást meg sem említik. Tartózkodóan nyilatkoznak róla a közismereti művek is. „A fúvópisztollyal, ködszerű porlasztással való fényezés úgyszólván mindenütt elterjedt, de sem ez, sem a politúrozógép nem szoríthatja ki egyelőre a kézi fényezést…” (Új idők lexikon 10. kötet, 1938.)

Az elutasító szemlélet lassan változott meg, de végül megváltozott – a módszer beérett. Az első alapos, szakszerű, minden részletet tárgyaló, a módszert elismerő leírás Kirchmayer Ödön: Fatechnológia I. könyvének Fúvólakkozás c. fejezetében található (Bp., 1940, 242–244. o.). Az eszközök lényegében azonosak a korábban leírtakkal, ám itt már a fúvókabinról és az elszívásról is olvashatunk. A technikai adatok köre teljes a légnyomástól, a fúvókaátmérőn keresztül a kívánatos hőmérsékleti értékekig (2–3. ábra).

Kellő hangsúlyt kap a tűzvédelem, s ezzel kapcsolatban az elektromos berendezések elhelyezése is. Végül útbaigazítást is kap az olvasó a gyakori lakkozási hibák okairól és javításukról. Az akkor már húsz éve ismert technológia el- és befogadtatott. „A szórópisztollyal való felhordás az utóbbi években fejlődött ki… A módszer segítségével rendkívül gyorsan lehet bevonatokat készíteni… Az újabb eljárással és a nitro-lakkokkal a gépkocsik bevonása kb. ugyanannyi napig tart, mint a régebbi eljárással ahány hétig.” (Csűrös Zoltán: Lakkok, Bp., 1942) (4–6. ábra).

Tárgyunkban az első szakkönyvnek tekinthető munka a II. világháború után, de még az államosítás előtt jelent meg. Bonta Gábor: Lakkozás az iparban (Bp., 1947, p120). A szerző – az Ipari Lakkok Gyára Rt. műszaki igazgatója – jelzi, hogy dolgozatában nem térhet ki minden szükséges részletre, de egy összefoglaló szakmunka közreadása már nem halasztható tovább. A tudnivalókat meggyőző szakismeretek birtokában, kellő színvonalon, elegáns és szemléletes áttekintéssel tárgyalja.

Őszintén sajnálom, hogy a minket érdeklő részletek terjedelme sokszorosan meghaladja e cikk korlátait! Zárásként annak a tudatában elégedjünk meg a könyv tartalomjegyzékével, hogy ezután már biztos helye volt a lakkszórásnak a hazai bútorgyártásban!

BONTA G.: LAKKOZÁS AZ IPARBAN C. KÖNYVÉNEK TARTALOMJEGYZÉKE

I. A lakkozás célja és a legfőbb lakkozási problémák

II. Lakkfelviteli eljárások:

   1. Lakkozás ecseteléssel
   2. Lakkozás szórással
   3. Lakkozás mártással
   4. Lakkozás hengereléssel
   5. Doblakkozás

III. A lakkozóterem követelményei

IIII. Különböző lakktípusok: tulajdonságaik és felhasználhatóságuk

V. Lakkozás és fényezés fára

VI. Csiszolás

VII. Fémek előkezelése lakkozáshoz: rozsdátlanítás és zsírtalanítás

VIII. Szárítás és beégetés

IX. Különböző tárgyak lakkozási menete:

   1. Kerékpárok lakkozása
   2. Autólakkozás
   3. Vagonlakkozás
   4. Felfényezési eljárás villamoskocsiknál
   5. Tubusok lakkozása
   6. Játékok lakkozása
   7. Modell-lakkozás
   8. Ceruzalakkozás durchstoss-eljárás
   9. Betűírás spatulyázással

X. Különleges lakkozási hatások

   1. Jégviráglakkozás
   2. Szakadólakkozás
   3. Zsugorlakkok
   4. Márványozás
   5. Antikírozás
   6. Durvalakkozás homokkal

XI. Lakkok minőségi problémái

Az V. fejezet: Lakkozás és fényezés fára – további belső felosztása:

– Hibaforrások
– Fatípusok
– Színtelen lakkozás tömörfára
   – Olajlakkal
   – Nitrolakkal
   – Műgyantalakkal
– Pácolás
– Lakkozás furnírra
   – Nitrolakkal
   – Műgyantalakkal
– Labdázás szólópolitúrával
– Színes lakkozás
   – Olajlakkal
   – Műgyantalakkal
– Színes lakkozás és fényezés
– Száraz fa

Tetszett a cikk?