Sajtos Dániel sikeres debütálása a EuroSkills versenyen és ami mögötte van

Sajtos Dániellel egy asztalos WorldSkills-válogatón találkoztam első ízben. Ő második, mi pedig harmadikak lettünk. A dolog pikantériája, hogy az első három helyezett – Fekete Martin, Sajtos Dániel és Babos Zsolt – Sopronban tanulta a szakmát. További érdekesség, hogy az első két helyezett egyazon iskola növendéke (jelenlegi nevén a Kisalföldi ASzC Roth Gyula Erdészeti Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium). A felkészítő tanáruk pedig nem más, mint Viasz-Kádi Tibor, akinek a kezei közül már került ki sikeres versenyző, Mózer Gergely személyében. De ez csak az első erőpróba, a neheze ezután következik. A nemzeti döntőt követően minden versenyző egy saját szakmai mentort „kap”, akik alapos felkészítésben részesítik többedmagukkal a versenyzőket. Hazánkban a két legtapasztaltabb és legelhivatottabb felkészítő Babanecz Csaba és Fekete Zoltán.

A 2019-es épületasztalos-válogató után Dániel nem adta fel és a következő évben a bútorasztalos-válogatón is elindult, majd megnyerte azt. Így a két rothos innen indult a grazi Európa-bajnokságra. Vagyis indult volna, de a pandémia mindent átírt. Persze Martin előtte még Kazanyban bezsebelt egy kiválósági érmet első világversenyén. Húzták, halasztották a következő versenyt. Így fordult meg az a több évtizedes hagyomány, hogy a páros évben világ-, míg a páratlanban Európa-bajnokságot szerveznek a fiatal szakemberek részére. Összefoglalva, kialakult egy „állóháború”, ahol a vírushelyzet és az elszánt, versenyezni akaró asztalosaink egy lezárásokkal, korlátozásokkal fűszerezett láthatatlan lövészárokból várták a rohamot. Sajtos Dániel Európa-bajnoki bronzérmes bútorasztalossal beszélgettem otthonában pár hete. Dani nagyon előzékeny volt. Pár nappal korábban a Soproni Egyetem Bázisiskolák Versenyén futottunk össze. Itt a zsűri tagja volt, de sikerült pár percet beszélnünk. Vasárnap már a nappaliban, kényelembe helyezve kérdezgettem, miközben a másnapi elektrotechnika zh-ra történő felkészülését „szabotáltam” – remélem, sikerült Mentes tanár úrnál a Kirchof-törvényekről számot adnia…

Dánielt a 2019. novemberi skills-válogatóban nyújtott teljesítménye juttatta a csapat tagjainak sorába. A következő év január 13-án kezdődött meg a felkészülése a Budapesti Komplex Szakképzési Centrum Kaesz Gyula Faipari Technikum és Szakképző Iskola tanműhelyében.

ELŐZMÉNYEK, FELKÉSZÜLÉS

Dánielt a 2019. novemberi skills-válogatóban nyújtott teljesítménye juttatta a csapat tagjainak sorába. A következő év január 13-án kezdődött meg a felkészülése a Budapesti Komplex Szakképzési Centrum Kaesz Gyula Faipari Technikum és Szakképző Iskola tanműhelyében. Akkor még az Európa-bajnokságot szeptemberre írták ki. Ezt az időpontot háromszor módosították, a járványhelyzetre való tekintettel. Így mintegy másfél évnyi kalandosnak mondható felkészülési időszak eredménye lett az idei harmadik helyezés. Ami nagyon jó teljesítménynek számít első ízben történő versenyen való részvétel szempontjából. Természetesen a felkészülés és maga a verseny sem volt zökkenőmentes. Dániel a felkészülést otthonában folytatta, ami nem volt a legideálisabb körülmény – a felkészülés nem állhat meg, a gyakorlást folytatni kellett – mesélte Dániel.

Mikor vált biztossá az új időpont és mikor kezdték meg a felkészülést? Kicsit kavarodnak már bennem az időpontok, de 2021 tavaszán derült ki az időpont és májusban kezdtük meg a felkészülést teljes erőbedobással.

– Mit jelent a teljes erőbedobás?

– Gyakorlatilag 0–24-ben ezzel foglalkoztunk. Reggel nyolctól délután hat– hét óra előtt ritkán fejeztük be. Ezek után még szerszámélezés, alapanyag-előkészítés is következett.

Ez egy fantasztikus dolog. Pont beszélték ott kint, a versenyen, hogy muszáj haladni a korral, mert a technológia az úr.

– Ez mind önökre hárult, hogy átmentek a gépházba és elkészítették a szükséges anyagokat? Ragaszkodunk is hozzá, hogy mi magunk készítsük el az anyagainkat. Ez egyébként a versenyen probléma is volt, mert a kapott anyagok kritikán aluliak voltak. Többsége „kifli”, és a derékszögek sem stimmeltek. De hiába cseréltettem ki őket, lényegében ugyanolyat kaptam vissza. Tehát gyakorlatilag beköltöztek egy apartmanba? Martinnal együtt „lógtak” folyamatosan. Nyolcas műhely, apartman, tréningek, kirándulások? Láttam, Fekete Zoltánnal elmentek horgászni.

– Így van. Ugye, nagyon intenzív a felkészülés, reggeltől estig nyomni, és muszáj ezzel néha kicsit kiengedni is, mert az ember nagyon hamar ki tud égni. Főleg, ha benne van, csinálja, és akkor nem tudja sokszor abbahagyni, hanem még ezt befejezem, azt előkészítem.

– És volt olyan, hogy elszakadt így a cérna? Hogy célt tévesztett?

– Igen, ez az utolsó egy-két hétben volt, amikor – úristen, mondom, én nem fejlődtem semmit. Most miért vagyunk így? Eddig is ezerszer jobban meg tudtam ezt csinálni. De alapdolgokról van szó. És sokszor az már azért van, hogy az ember már felért az Úrhoz, úgy nézve a felkészülés csúcsára, és valamilyen szinten már csak romlik a figyelme, akkor már nagyon ki van készülve fizikailag és mentálisan is. A mentális felkészülés nagyon fontos része az egésznek, és nem hiába van egy jó bő hetünk a verseny előtt kipihenni magunkat, mert muszáj.

– Akkor el vannak tiltva a vesétől?

– Mindentől. Csak pihenni.

– Fűszoknyás lányok? Kimenni pecázni?

– Igen, de muszáj.

– Jó, de ez egy kiforrott stratégia?

– Igen, igen.

– Megbízható a társaság, úgy gondolom, mert nagyon jók a szakértőink, a szponzoraink.

– Őket azért említsük meg, mert ezt viszont nagyon kevesen tudják. Nyilván most riportban, vagy nyilatkozatokban eleve ott vannak önök, mint versenyzők, a szakértők, de van egy hátország, egy nagy team, és egy iskola, illetve egy szakképzési centrum. Tehát, hogy nagyjából kik, miért felelnek, ezt hogyha ki tudná fejteni.

– Igen. Ugye, mi itt az asztalosok, egy családon belül egy kis család vagyunk, ami azért is fontos, mert van egy megbízható társaságunk, akikre mindig tudunk számítani. És nagyon fontos, hogy ketten vagyunk versenyzők, épület– és bútorasztalos, hogy ez nem egy egyéni, hanem abszolút teljesen csapatjáték, mint akár a Forma–1-ben. Tehát, hogy mindenben segítenek minket.

És ugye, ez nélkülük nem jöhet létre. Mind felkészülésszinten, mind anyagi támogatás, a felkészítés támogatási szintjén. Nekünk a H-Didakt Kft.-től Kopasz Anikó néni az egyik legnagyobb szponzorunk és segítőnk. Mindent a rendelkezésünkre bocsát, és támogat minket a felkészülés során. Ő egyfajta anyaszerepet tölt be nekünk. Amikor Budapesten vagyunk öt-hat napot, és csak a felkészülésre koncentrálunk, ő mindig rögtön megnyugtat minket, és lehet vele beszélgetni, illetve a Tooltechnic System Kft. a másik hatalmas támogatónk, szponzorunk, hisz ők is mindent a rendelkezésünkre bocsátanak a Festool-palettáról.

Ez egy fantasztikus dolog. Pont beszélték ott kint, a versenyen, hogy muszáj haladni a korral, mert a technológia az úr. Az oroszok vonatkozásában is ez egy érdekes szituációt teremt. – Van pénzük, van mit a tejbe aprítani, és lehet látni azt is, hogy mit tudnak elérni így. Mi egy kis ország vagyunk, és ahhoz képest mi is ugyanúgy elérjük azt. A támogatóink, szponzoraink mellett nagyon fontos a helyszín. Szinte csak nekünk, az asztalosoknak adatik az meg, hogy ugyanott van a szállásunk, ahol készülünk is. Tehát nekünk nem kell kimenni, nem kell tömegközlekedési eszközzel vagy kocsival elmenni ide-oda, van egy kis apartmanunk. Van két szoba, konyha, fürdőszoba, és abszolút teljesen ki tudjuk magunkat pihenni. Így a magunk urai vagyunk. A másik nagyon fontos pedig, hogy van külön felkészülési műhelyünk. A nyolcas műhely. Ez csak a mi felkészülésünket szolgálja.

– És akkor kik a szakértők?

– Az én bútorasztalos-szakértőm Fekete Zoltán, illetve az épületasztalos-szakértő, Martinnak a volt szakértője, Babanecz Csaba, ők mindketten nagyon sok év rutinnal bírnak, ami borzalmas nagy előnyt jelent a versenyen. Egy rutinos szakértő, fél siker. Főleg, hogy Csaba a nemzetközi szakértői csoport vezetője.

– Az idei épületasztalos-feladat is az övé volt, ugye?

– Így van. Babanecz Csaba főszakértő az épületasztalosoknál. Zoli meg a főszakértő-helyettes. Nagy szavuk van. Szinte nekik van a legnagyobb szavuk. Mert egyrészt nagyon nagy tapasztalattal bírnak, és értenek a szakmához, nem is kicsit. És tudják azt, hogy mit lehet kivitelezni és mit nem. Illetve mit lehet időn belül megcsinálni és mit nem.

– Én nagyon szeretek velük beszélgetni, mert tényleg ez árad belőlük. A hitelesség, meg az, hogy ők tényleg ezt 100 százalékban, vagy 110 százalékban szívvel-lélekkel művelik. És akkor ott van még a Bogi.

– Bogi, ő meg szinte az anyukánk. A második anyukánk. Az utóbbi időszakban, mikor már nagyon kiélezett volt a helyzet itt az utolsó pár hétben, mindig főzött ránk. Mindig volt valami speciális fogás. Nagyon finomakat ettünk, és ő is abszolút mellettünk állt.

FELKÉSZÜLÉS KONTRA FŐISKOLA

– Említette a továbbtanulást. Nekem ez kimaradt, ott mikor kezdett, 2019-ben?

– 2020 szeptemberében. Nem is szeptemberben, hanem novemberben kezdtem el.

– Hogyhogy novemberben?

– Mert elhalasztották a januári versenyünket. És úgy csatlakoztam be.

– De ha jól gondolom, akkor ott már online oktatás volt, de közben Budapesten folyamatosan haladt a felkészülés?

– Igen.

– Ezt hogy lehetett összeegyeztetni? Mert azért a főiskola az még mindig főiskola, tehát ott nem lehet halogatni, feladatok vannak, zh-kat kell írni, kollokviumra készülni stb.

– Elég sok lemondással járt. Egy nagyon szigorú napirendet követek és mindent be kell pótolni. A félévet 4,3-as átlaggal zártam. Sokat köszönhetek a tanáraimnak.

– Mennyire álltak pozitívan az egész történethez?

– Nagyon pozitívan állnak a mai napig. Látják, hogy van eredménye.

TRÉNINGEK

– Ha jól tudom, rendszeresen részt vettetek különböző csapatépítő tréningeken.

– Így van, ilyenkor az összes szakma képviselteti magát, meg hát azért muszáj is ezekre elmenni, mert nagyon sokat ad hozzá a versenytapasztalathoz. Igazából kialakul egy csapatszellem, ami nagyon fontos a versenyen, hogy tudjunk egymásra számítani, a nap végén megtudjuk egymással beszélni a dolgokat. Ez ugyanúgy érvényes a Team Leaderekre (csapatvezetők), mind pedig a versenyzőkre.

– És azt jól tudom, hogy mindenki megvár mindenkit? Tehát közösen mennek étkezni vagy szállásra?

– Így van, ez nagyon szigorúan be van tartva, hiszen a versenyen több százan, több ezren vagyunk. Ha azt mondják, hogy 8.30, akkor 8.30, nincs késés, mert megy a busz, vagy indul az etap.

A Team Leaderek annyira elkötelezettek, annyira jó a társulat, hogy például a versenyen este tízkor értek vissza, mert egy versenyző még nem végzett. Segítettek tudatosan felkészülni. Itt a táplálkozástól kezdve még kis reggeli sportot is beiktattam. Minden nap zsonglőrködtem.

– Mit?

– Zsonglőrködtem.

– Az mit jelent? Fogott két narancsot, és…?

– Teniszlabdát vittem itthonról magamnak, és azzal, amennyire tudtam. Kezdetben kettőt-hármat tudtam csinálni csak a gyakorlatból, de annyira tudta javítani a koncentrációmat már reggel, hogy abszolút nem ott a versenyen kezdtem el koncentrálni, hanem már a szállásról úgy jöttem, hogy akkor teljes fókuszban vagyok.

– Ez nagyon jó! –

Említette, hogy egy héttel a verseny előtt már nem csinált semmit. Ekkor már össze volt minden pakolva? Gondolok itt a felszerelésre, ruhákra, egyebekre.

– Így van. Akkor már ki lett küldve a versenyláda.

– Ja, az korábban megy ki?

– Így, az korábban megy ki. Most egy héttel ment ki hamarabb. Nekem másfél köbméter, Martinnak két köbméteres. Abba már teljesen csurig be van pakolva, ahogy az kell.

– Nem kilóra megy, köbméterre?

– Igen. 650 kiló volt. De ez annyira megvolt pakolva, hogy egy csavart nem tudtam volna beletenni. Inkább vegyék el, minthogy ne legyen ott. A szorítókkal így is bűvészkedni kellett, mert 450 mm-es volt kiírva, de rajtunk kívül mindenki vitt mindent. Nehéz volt megoldani a korpusz szorítását, de sikerült.

Itt megállunk egy pillanatra, és ránézek a hangfelvevőre. Húsz perce beszélgetünk, alig-alig térünk el a fő csapásiránytól, és a versenyről még nem is kérdeztem szinte semmit. Eddig vagy egy tucat interjú és riport készült a skills versenyzőivel és a felkészítőkkel. De engem a háttér és maga a verseny, ami érdekel. Az ott átélt helyzetek, a problémák megoldása és a siker megélése. Itt már éreztem, hogy az újság keretei nem lesznek elegek. Mivel nem diktafont, hanem podcast-felszerelést vittem magammal, meg is van a megoldás. Ezt jeleztem is Dánielnek, hogyha elhúzódna a beszélgetés, akkor csak egy izgalmasabb részét írom meg, a többiből podcast lesz – egyetértett.

Minden siker mögött óriási munka áll, de azt kevesen tudják – mert valamiért kevés emberhez jut el a hír, az üzenet –, hogy hazánk több, mint egy évtizede komoly nemzetközi versenyeredményeket mutathat fel. De emögött hatalmas erőbefektetés, csapatmunka és áldozatok egész sora áll. Megéri, mert a hazai szakemberek – legyenek azok versenyzők, felkészítők, szponzorok – neve, teljesítménye valóban világviszonylatban is elismert. A cikkem célja az volt, hogy ne a versenyre, hanem az addig vezető útra fókuszáljon. A többi a hamarosan elkészülő podcast-adásból fog kiderülni…

A hazai asztalos skills-csapat támogatói: a TOOLTECHNIC SYSTEM KFT., a H-DIDAKT KFT., a BUDAPESTI KOMPLEX SZAKKÉPZÉSI CENTRUM, a MAGYAR KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA

Kapcsolódó dokumentum:

Tetszett a cikk?