Ünnepelt az OAFSZ

A Ligno Novum kiállításon ünnepelte alapításának huszonötödik évfordulóját az Országos Asztalos- és  Faipari Szövetség. 1990. november 24-én nyolcvanhat alapító taggal jött létre a szakmai érdekképviseleti szervezet, melynek negyedszázados történetére hivatalos és kötetlen formában emlékeztek  az ünnepség résztvevői.

Molnár Péter, az Országos Asztalos- és Faipari Szövetség első elnöke üdvözölte elsőként a   megjelenteket – annak reményében, hogy a szervezet életében még további 25 évek követik ezt az  időszakot. Hőbör Tamás, a szövetség tiszteletbeli tagja, a Magyar Asztalos megbízott főszerkesztője  mosolyt fakasztó történetekkel emlékezett vissza az eltelt két és fél évtizedre,  hozzátéve: azért sokat is dolgoztak, s az országot járva számos szakmai rendezvényen vettek részt,  jó néhányszor a határon túlra is eljutottak, képet kapva az újdonságokról és érdekességekről  – miközben kialakultak a tagok közti kapcsolatok, melyek sok esetben a személyes ismertségből  barátivá is váltak. Harmadikként Árkossy Tamás, a regnáló elnök köszöntötte a résztvevőket, majd  oklevelet nyújtott át a még ma is a szövetség kötelékébe tartozó alapító tagoknak. „Az Országos  Asztalos- és Faipari Szövetség megalakulásának 25 éves jubileuma alkalmából ezúton köszönjük a   fa- és asztalosipar, valamint szövetségünk nevében az elmúlt két és fél évtizedben kifejtett munkáját,  további egészséget és sikeres munkát kívánunk!” szöveggel ellátott oklevelet Antalfi Zoltán, Bakos   Miklós, Baranyai Pál, Bodovics György, Csikós László, Csiszár István, Hohl László, Horváth Sándor,  Hummel László József, Jankó Károly, Koncz János, Kovács Gábor, Molnár Péter, Mózer Géza, Németh István, Németi Imre, Ráth Andor, Szabó László, Széplaki Mihály, Szili József és Varga Imre  részére adományoztak. A szövetség létrehozásában és későbbi munkájához nyújtott segítségért az X-Meditor Kft. részéről Pintér-Péntek Imre tulajdonos-ügyvezetőt, Hőbör Tamást, a Magyar Asztalos  megbízott főszerkesztőjét, valamint a társaság korábbi munkatársát, Nagy Timeát jutalmazták  oklevéllel.

Ezt követően Pintér-Péntek Imre adott át egy üvegplakettet, abból az alkalomból, hogy a Ligno  Novum kiállítói közül az egyik cég a szövetséggel együtt ünnepli fennállásának 25 éves jubileumát. A  Paliszander Kft. nevében az ügyvezető, Huszár Pál vette át a díjat – a faiparért végzett negyed évszázados munkája elismeréseként.

A születésnapi rendezvény ezt követően kötetlen formában folytatódott:
a virsli falatozása közben adott volt a lehetőség a sztorizgatásra,
a közös élmények felelevenítésére. A résztvevők a végén abban
maradtak: huszonöt év múlva ismét találkoznak…

B.F.

Baranyai Pál:

– Számtalan kellemes emléket tudnék felidézni az eltelt 25 évből. Említeném például azokat a külföldi tanulmányutakat, amikor alkalmanként három Ikarus buszt töltöttünk meg érdeklődőkkel. Ezek az utazások is hozzájárultak ahhoz, hogy a szakmabeliek között barátságok szövődjenek, melyek mind a mai napig meg is maradtak, s melyek nem csupán emberi, de szakmai értelemben is fontosak. Sajnos, a fiatalok körében a faipar, az asztalosság jelenleg nem túl népszerű. Mert tudomásul kell venni, hogy ezt a szakmát nem lehet csak pénzért csinálni. Ezt szeretni kell! És csakis olyan dolgot alkotni, amit a készítője is szívesen megvásárolna…

Bakos Miklós:

– Emlékszem, hogy az első asztalosipari konferenciára érkezők a keleti blokk járműveivel, no meg tetőcsomagtartókkal és utánfutókkal érkeztek. A legutóbbi ilyen találkozón már Audik, BMW-k és Mercedesek sorakoztak egymás mellett a parkolóban. Ettől elvonatkoztatva is azt gondolom, hogy az asztalosszakmában is meg lehet találni a boldogságot, az értékteremtés örömét, amit az én példám is bizonyít. A fiataloknak bátran ajánlom ezt a szakmát. Ha újrakezdhetném, ismét ezt választanám, csak talán még korábban elkötelezném magam az asztalosszakma mellett.

Horváth Sándor:

– Azt a régi soproni kiállítási hangulatot soha nem fogom elfeledni, hiszen számtalan élményt adott, sok barátságot lehetővé tett – s mindemellett a szakmai újdonságokra hívta fel a figyelmet. Persze az is igaz, hogy az a maihoz képest egy egészen más világ volt. Manapság már az embereknek szinte önmagukra sincs idejük, nemhogy másra, másokra…

Szili József:

– Tizenhét éven át voltam a szövetség alelnöke, így aztán jó néhány flúgos futamnak voltam a résztvevője. Így hívtuk azt, amikor a választások előtt megyei küldöttközgyűléseket tartottunk, melyen természetesen személyesen vettünk részt, az adott időszakban hetente két-két nap körbejárva a megyéket. A négyévente tartott országjárás olyan értelemben is jó volt, mert le lehetett mérni az adott térségben a fejlődést. Nekem sokat adott az OAFSZ: szakmaiságot, kapcsolati tőkét, barátságokat, nagyon szép emlékeket.

Molnár Péter:

– Az emberek manapság tele vannak gonddal, bajjal – és ez sajnos mindenre kihat. Csak egyetlen példa: amíg annak idején három busznyi emberrel mentünk külföldi kiállításokra, legutóbb Nürnbergbe egy nyolcfős kisbuszt nem tudtunk megtölteni. Az OAFSZ feladata, hogy ezen változtasson! Hogy ráirányítsa a figyelmet a szövetségre, annak létezésére és értékeire. A múltra visszatekintve egyébként úgy gondolom, az elmúlt huszonöt év legnagyobb eredménye, hogy a szövetséget sikerült – ha tagságában megfogyatkozva is, de – működőképesen életben tartani…

Kapcsolódó dokumentum:

Tetszett a cikk?