„Az a dolgom, hogy felkészítsem a fát a következő életére”

Ezzel a jelmondattal kezdi a beszélgetést Szepesi János a csodálatos dunai panorámával rendelkező kertes házában Ercsiben, ahová autójával elvitt a Kelenföldi vasútállomásról. A megkapó környezetben lévő kerti szaletliben a „lesházban” hűsítő dunai szellő és hideg üdítő, gyümölcs és pogácsa kíséretében meséli el, hogyan kezdődött ez a szerelem a fával és hová jutott.

Budapesten született, és harminc évet élt Palócföldön Salgótarjánban, azután ismét a főváros következett, s 18 éve él Ercsiben. Eredeti foglalkozását tekintve lakatos, -acélszerkezeti technikus, – közlekedés-építő mérnök. A fafaragással a 90-es évek végén kezdett el foglalkozni. Kizárólag autodidakta módon sajátította el a különböző faragási technikákat, ezzel párhuzamosan tanulmányozva a magyar népművészet tárgyi – technikai, és motívum világát. Alkotásait 1999-óta zsűrizteti, rendszeresen részt vesz pályázatokon, kiállításokon. Immáron tizenegyedik alkalommal nyerte el a “Magyar Kézműves Remek” díjat, és a hatodik elnyert díj után egyúttal a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Elnöki Aranyérmét.

Úgy huszonöt éve lehetett, amikor elment egy kiállításra, ahol meglátott egy diófából faragott képet, és akkor valahogy belé nyilallt: ezt én is meg tudnám csinálni! Az elhatározást tett követte, átböngészte a szakirodalmat, azután belevágott. Megvette első szerszámait, vésőit, és egy salgótarjáni lakótelepi lakás kisszobájának a felében autodidakta módon, éjjel-nappal gyakorolva sajátította el a mesterség első fogásait. Tanulmányozta a népi fafaragás elemeit, s hogy visszajelzése is legyen, különböző pályázatokon indult el és elkezdte zsűriztetni a munkáit. Két év alatt több mint hatvan művére kapott „B” és tizennégyre „A” minősítést. 2002-ben pedig megkapta a Népi iparművész címet.

Szepesi János otthonában Ercsi legszebb helyén lévő kertes házában

Sokat tanult a zsűrizések alkalmával, amikor szakemberektől hallhatott véleményt. Többek között a palóc áttört faragással foglalkozik, és 11 Magyar Kézműves Remek díjas tárgya ezzel a technikával készült. Ilyen áttört faragással készült a Szt. Lázár kereszttel díszített palóc kenyértartó, asztalmentő, sótartó, fali téka a kedvelt tulipán motívummal ékesítve. Az áttört kávájú citeráról készült kép a Magyar Kézműves Remek díjátadón készült 2019-ben.

Képek Szepesi János munkáiból

Többnyire ezt a régi technikát is alkalmazza keresztjein, szalvétatartóin, asztalmentőin, fűszertartóin és fali tékáin, valamint az általa készített népi hangszereken, tamburákon és citerákon is. Munkáját a szakma is elismeri: tizenegyszeres Magyar Kézműves Remek díjas fafaragó népi iparművészként tartják számon, alkotásai számtalan díjban és elismerésben részesültek az elmúlt húsz esztendő során.

– Szoktam emlegetni a kezdetekre gondolva, talán jó is, hogy nem volt mesterem, így kialakulhatott az egyéni stílusom és sajátos faragótechnikám – mondja. Aki mestertől tanul, arra óhatatlanul ráragad oktatójának stílusa, technikája, amit már nehéz a későbbiekben a saját képére formálnia. Beszélgetésünk során kiemeli, hogy neki a legnagyobb büszkesége, az volt, amikor Kecskeméten egy kiállítás megnyitón, az első díj átvétele után odament hozzá egy közel 90 éves néni, aki hálát adva az égnek azt mondta: „Fiatalember! Hadd fogjam meg a drága kezét annak, aki ezt a csodás palóc étkezőgarnitúrát faragta! Örülök, hogy megéltem ezt a napot!” – majd könnybe lábadt a szeme. – És akkor elgondolkodtam, hogy a hónom alatt lévő első díj oklevele az értékesebb, vagy… Azt hiszem, ennél nagyobb elismerés nem kell az embernek. Olyan ez, mint a színésznek a taps – mondja a fafaragó.

Palóc étkező garnitúra, só és szalvéta tartó, valamint asztal mentő

Szepesi János munkáiból: bölcső, fali téka és citera áttört faragású oldalfallal

Mivel kezeli a fa felületét kérdésemre elmondja, hogy beleásta magát a vonatkozó szakirodalomba, és minél alaposabb ismeretekre tett szert, annál zavarosabb lett. „Arra gondolok konkrétan, hogy ahány mester, annyiféle ajánlás. Rá kellett jönnöm, hogy a megoldás, ha jómagam próbálkozok ezzel azzal, különböző javaslatokat figyelembe veszek, és alkalmazok, másokat pedig elvetek. Lényeges, hogy a felület kellő finomságra legyen csiszolva, vagy citlingelve. A nem csiszolt (faragott) felületek egységesek, éles szerszámmal megmunkáltak legyenek. Az első réteg olajozás, visszatörlés és teljes száradás után méhviasz alapú anyaggal bedörzsölés és fényezés következik. Olajozáshoz kezdetben higított lenolajat (50% lenolaj, 50% lakbenzin) alkalmaztam, esetenként több rétegben, de manapság inkább előnyben részesítem a minőségi és egyben drágább különböző keményolajokat. Ezek több rétegben felhordva szépen fényesíthető felületet adnak, esetleg a viaszolás is elhagyható. A viaszoláshoz számomra a legjobban bevált az antik bútorápoló viasz. A viaszolás évenkénti ismétlésével fantasztikus felületek érhetők el.”

A fali téka munka közben és Szepesi János alkotásaival

Amikor a műhelybe megyünk azt meséli, hogy sokszor megszólítanak rokonok, ismerősök, barátok, hogy „ János – van neked véletlenül olyan…...VAN. vágok közbe, mielőtt még elmondaná, hogy mit is kér. És az érdekes az, hogy az esetek csaknem egészében ez így is van. Tényleg sok minden eszköz, szerszám, gép megtalálható a műhelyemben, talán egyszerűbb lenne elmondani, hogy mi nincs. A famunkánkon kívül a lakatos munkát is eltudom végezni, ív és lánghegesztő készülék is van. Az ötvösmunkákhoz és a zománcozáshoz komplett szerszámaim vannak, és zománcégető kemence is rendelkezésre áll. Mini fémesztárgám, és normál méretű faesztergám is van. A preciziós csontmetszések készítéséhez vásároltam sztereo mikroszkópot, és ezek az alkotások ennek segítségével készülnek. De nem áll tőlem messze a kőfaragás sem.”

Egy ideje a tűzzománccal is próbálkozik, fa tárgyakra szokta berakásként alkalmazni. Az erdélyi, sodrott zománc technikával már jópár alkotást készített. Ezzel a technikával készültek a Szent Korona zománcai is. Sok rétű tudására jellemző, hogy változatos technikával dolgozik, alkalmazza a karcolozást, azaz azt a karcolási technikát, amikor a motívumot csontba, szaruba, keményfába karcolják. No meg a spanyolozást, amikor a kifaragott mintába olvasztott kemény viaszt öntenek, majd a felületet eldolgozzák.

Cukor, liszt és őrölt paprika tartó és Asztali só, bors és fogvájó tartó

Csontmetszéssel készült medálok, fülbevalók

– A fának lelke van, hiszen nincs két egyforma fa, legfeljebb hasonló́ – mondja. Elszántsága immár kézzel fogható, és szemmel látható. A vidéki élethez, a megszeretett palóc hagyományokhoz való́ ragaszkodás meghatározója lett tevékenységének, elszakíthatatlan szálakkal kötődik a népművészethez. Otthona is ezt a törekvést sugározza, tizennyolcadik éve él Ercsi, Duna-parti lakhelyén Márta asszonnyal, élete párjával, akivel szintén a fafaragás által ismerkedett meg, innen indult a két tevékeny ember közös élete. A racionális mérnökből lett művész most már nyugdíjasként csak a hobbijának élhet.

Forrás:
FEOL - Faragások a Duna felett
FEOL - Nagy fába vágta a fejszéjét Szepesi János

Fotók: Szepesi János fénykép gyűjteményéből és Gerencsér Kinga fotói

Tetszett a cikk?